Labor

Ha őszinte vagyok, a laborokkal úgy vagyok, hogy „köszönöm szépen, nem”, láttam én elég labort a tanulmányaim során, és amint lehetett, olyan messze mentem a kémiától, amennyire tehettem. Ellenben a szabadulószobák világában eléggé megkerülhetetlen tematika az őrült (vagy kevésbé őrült) tudós ilyen-olyan furfangos laborja, és be kell látni, a játék mindig jobb, mint a valóság, szóval ezeket a laborból szabadulásokat már én is tudtam élvezni. Úgyhogy ennek örömére össze is hoznék egy posztot a témáról.

Jártunk Dr. Frankenstein laborjában, hogy megakadályozzuk Drakula gróf feltámasztását (mindezt a PLAY Drakula és Frankenstein szobájában). Ez a szoba ottjártunk után (2019 februárjában) egy nagyszabású átalakításon esett át, a poszt egyelőre még a korábbi szobában tapasztaltakról ír. Aztán ha lehet tovább fokoztuk a horrort a Fóbia Kísérlet szobájában, ahol az sodort miket bajba, hogy egy rejtélyes hirdetésre jelentkezünk kísérleti alanynak. A Paralel szabadulószobát igazi orvosok (orvostan hallgatók) rendezték be a saját szakkollégiumuk alagsorában, hogy egy professzor világmegváltó kutatásai után kutakodhassunk. A LogIQ Rooms jóvoltából pedig egy halálos vírus ellenszerét kell megkeresnünk, miközben még egy bűnténybe is belecsöppenünk a Code13 szobában. A labor-téma népszerűségét mi sem mutatja, jobban, hogy számos otthonjátszható szabadulós társasjáték szintén témába vág, többet között az EXIT játékcsaládból A titkos labor, a Szabadulópakli Időpróba, és az Escape Vírus.

Frankenstein laborjában hangulatos összkép és látványos részletek várnak

A PLAY szabadulószobáival először a 18+ posztunkban találkoztunk, és a most bemutatandó szobájukba is 16 év fölötti játékosokat várnak. Bár hozzá kell tenni, hogy a Drakula és Frankenstein pálya kevésbé hátborzongató (már csak azért is, mert nem egy valós történetről van szó), és a feladatok is kellemesen könnyűek (no, nem túl könnyűek, de biztonságosan megoldhatóak a 60 perc alatt), szóval nagyobb az esély a sikerélményre. A díszlet a cégtől megszokott módon rendkívül hangulatos, ami alatt azt kell érteni, hogy az egész szoba részletgazdagon van berendezve, és még ezen belül is vannak különösen látványos elemek (köztük olyan is, amit nekünk kell működésbe hozni). Mivel ez így egy mondatban elcsépeltnek hangozhat, szeretnék még kicsit rugózni rajta: úgy képzeljük el a dolgot, hogy tényleg az utolsó részletig minden a játék kedvéért lett kialakítva, és a legbanálisabb dolgokra is gondoltak pl. nincs bent egy darab konnektor sem „don't touch” matricával. Aki olvasta a posztokat, amelyekben az előző PLAY szobákról írtunk (és/vagy járt is már bennük) annak szintén nem lehet meglepő, hogy itt is karakterlapokat kapunk a játék elején, tehát egyfajta szerepjáték részesei is vagyunk, ahol egy megadott szereplő bőrébe bújunk. Illetve számos feladatelem is visszaköszön a másik két szobából, erről is írtunk már, hogy a készítők ezzel „kedveznek” a visszatérő játékosoknak. Van viszont jócskán egyedisége is a játéknak. Rögtön az elején úgy indulunk, hogy kétfelé választják a csapatokat, és két külön cellába zárják őket (szóval ez alapján akár a Börtön poszthoz is illeszkedne ez a szoba). Szerintem ez egy nagyon jó indulást ad a játéknak, főleg mert elősegíti, hogy olyan játékosok is szerephez jussanak, akik esetleg nagyobb csapatban inkább háttérbe húzódnak, ráadásul felerősíti az egymásrautaltságot, hiszen csak a másik cellában lévő információk felhasználásával szabadulhatunk ki a sajátunkból. Illetve ami miatt még én örültem ennek a megoldásnak, mert bár a másik két PLAY pályához hasonlóan ez a játék is csak egy szoba, a cellából kijutással (ha nem is teljesen, de) egy kicsit megvan a másik szobába átjutás élménye. Ezen kívül itt is sorolhatom a szokásos pozitívumokat: az időmérésben egy pici ötlet amitől illik a szobába és nem elcsépelt, a feladatok jelölése szépen egyértelműen, hogy ne kavarodjunk el, és a dekorációnak látszó (és tényleg dekoratív) tárgyak játékelemként beépítése. További sajátos és nagyon szimpatikus megoldás, hogy a szoba nehézsége illeszkedik a csapat méretéhez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy itt is megvan az a bizonyos „nagy” feladat, amihez több helyről kell a darabkákat gyűjteni, de az hogy pontosan hány feladványt kell megoldani, hogy összeálljon a kép, az attól függ, hogy hány főből áll a csapat. Ennek köszönhető, amit már az elején is írtam, hogy ez egy olyan szoba, ami sikerélményt nyújt; szóval akinek ez a fontos (és nemmellesleg mindezt igényes díszletek között szeretné elérni, jól összerakott feladatok megoldásával), annak tökéletes választás lehet erre a pályára foglalni.

A nemrég nyitott Fóbia cég Kísérlet szobája egy egymásra épülő pályarendszer első állomása. Egy szórólap csábításának engedve jelentkezünk egy kísérletre, de hamar kiderül hogy egy horror sztori kellős közepébe csöppenünk, ahol a kisfiát elvesztett tudós bármi áron vissza akarja őt hozni az életbe. Hátborzongató háttérsztori, kísérteties aláfestő zene (ördögi kacajokkal tarkítva), horrorisztikus díszlet - ez mind megalapozza, hogy olyan kellemesen borzongva meneteljünk végig a szobán. Tegyük azonban hozzá, hogy tíz éves volt az eddigi legfiatalabb játékos, szóval tényleges ijesztegetésre nem kell számítani, nem dőlnek ki élőszereplős zombiek a szekrényekből, de azért van pár olyan megoldás, ami a félősebbeket megugrasztja. Bátorságpróba, türelemjáték és sok-sok logikai feladvány, melyek megoldásához nemegyszer nélkülözhetetlen, hogy a csapattagok összedolgozzanak. A küldetés teljesítésével pedig ugyan nyílik az ajtó, de valójában sikerünket látva a tébolyult tudós rabul ejt minket, és a Zártosztályra kerülünk. (Sajnos/szerencsére, minket ez a sors elkerült, mivel a Zártosztály pálya még nincs kész, de ennek a játéknak a szerves folytatása lesz, és az alapján amit itt tapasztaltuk, mi már libabőrrel a hátunkon várjuk!)
A Fóbia a Blahától pár perc sétára ideális belvárosi helyszínen található, bár már az utcakép is némileg horrorisztikus a környéken, és maga a szabadulószoba is egy pincehelységben van, erre érdemes számítani (igen, pinceszag van). De ha nem kisestélyiben jövünk, akkor azért alapvetően egy normálisan rendben és tisztán tartott szobában tehetjük próbára magunkat, természetesen horrorosan lepukkant környezetben. De az az igazság, hogy látszik, hogy ezt a "lepukkant" hangulatot is nagy gonddal alakították ki, pl. tényleges orvosi eszközök és kellékek szolgálnak díszletként. Illetve a feladatok is úgy vannak kialakítva, hogy a klasszikus lakatok és zárak mellett túlsúlyban vannak az elektronikai trükkök, és ezek közül is egy meglehetősen változatos palettát vonultatnak fel. Mint fentebb írtuk, a szoba úgy van kialakítva, hogy akár egy tíz éves is meg tudja oldani, de ettől még ne gondoljuk, hogy egyszerű a dolog! Jól kitöltik a feladványok a 60 percet, és figyelni kell a részletekre, mert bár mindenhez bent van a kellő mennyiségű rávezetés, sokszor több helyről kell a részinformációkat összekombinálni.

A Paralel szabadulószobát a Tudományos posztban már bemutattuk, így itt csak a főbb dolgokat emelném ki. Az első és legfontosabb, hogy a jelen posztban bemutatott laborokkal szemben ezen a pályán kimondottan szükségünk lesz természettudományos ismeretekre. Nyilván nem egyetemi tudást várnak el (kivéve ha a speciálisan orvosoknak kialakított verziót kérjük), de mondjuk a középiskolás biosz-kémia halovány emlékei jól jönnek. Amit szintén érdemes tudni, hogy ők a dekorációra nem fektettek különösebb hangsúlyt - ami persze részben a témából is adódik, hiszen egy professzor laborjában/dolgozószobájában mégis mit várnánk, de ezzel együtt azért teljesen más egy olyan szobába belépni, ahol a kialakított látványvilág már elsőre beszippant, mint egy olyan hétköznapi helyszínre, mint a Paralel is. Ennek ellenére mi élveztük a játékot, van nemegy jópofa a feladataik között, és tagadhatatlan, hogy tartogat meglepetéseket a szoba, szóval senkit nem akarok lebeszélni egy kis hamisítatlan orvosi játékról, de ne a csúcsköltségvetésből készült kialakításra készüljünk. Az viszont egy egyedi megoldás, hogy a játék tényleg paralel fut, nemcsak abban az értelemben, hogy több párhuzamos feladat érhető el egyszerre, hanem abban az értelemben is, hogy bizonyos feladatokat kihagyhatunk, mert más úton is eljuthatunk a végső megoldáshoz.

A Code 13 szobában labor és dolgozószoba elemek vegyesen teremtik meg a retro hangulatot

A LogIQ Rooms neve is bőven ismerős volt már mikor a Code13 szobájukba látogattunk vírusellenszert keresni. Szokás szerint egy részletgazdag kerettörténetet kaptunk, ami még az én kekec lelkemnek is meggyőző volt, és választ adott olyan gyakori kérdésekre, minthogy miért pont mi, és miért csak 60 percre, nomeg úgy egyébként is mit keresnek itt ezek a feladatok. Szóval kellően fellelkesülve vágtunk bele, hogy egy bizonyos Dr. Stein (csak nekem jut róla eszembe a híres „Dr. Zwack, das ist ein Unikum!” mondat?) laboratóriumában megkeressük a halálos tüdővírus ellenszerét még mielőtt kiér a hatóság, hogy kivizsgálja a vegyész/orvos professzor eltűnésének körülményeit. Innentől kezdve a játék az aminek hangzik, egy viszonylag régimódi pálya számzárakkal, lakatokkal és elektromosan működő feladványokkal. Ez utóbbiak többsége úgy lett megvalósítva, hogy elég erősen látszik a megvalósítás, de el kell ismerni volt egy olyan is, ami a személyes kedvencemmé nőtte ki magát, és semmit nem sejtettem előre. A rejtések között is van egy, ami nagyon tetszett, egy kellően homályos (és számunkra csak utólag értelmet nyerő) utalás volt hozzá segítségként, és csak a hely többszöri átkutatása után találtuk meg az aprócska, ámde kulcsfontosságú kis valamit. Összességében azt kell mondjam, hogy a maga retro nemében ez egy jó kis pálya, látszik hogy fordítottak gondot a dekoráció kialakítására, illetve itt is örömteli, hogy több elemről is csak a játék során derül ki, hogy pusztán díszlet, vagy valamelyik feladat része. A feladatok logikusan követik egymást, kellő arányban van egymásra épülés és párhuzamosság, nekünk egy pont volt mikor kicsit elveszettnek éreztük magunkat (nem volt igazán egyértelmű, hogy egy nagyobb gyűjtögetős feladathoz már megvan-e minden, vagy még van más feladat, amit nem vettünk észre), de egy kis külső segítség hamar átlendített ezen, és végül sikerélménnyel távoztunk. Szóval ha valaki egy klasszikus hangulatú labor / dolgozószoba játékot szeretne, ami ugyan nem vár el külső ismereteket, de nem is ejt csorbát a természet tudományán, annak ez kellemes szórakozás lehet.

A titkos labor egy kis doboz, ami egy pakli kártya meg néhány egyéb kellék segítségével varázsol el

Előre bocsájtom, hogy az EXIT, és a hozzá hasonló szabadulós társasjátékok, internet-szerte csupa pozitív kritikát kapnak. Igen, csakúgy mint minden szabadulószoba, ez is csak egyszer játszható, ami egy társasjátéktól szokatlan lehet, de ugyanazt a feladatot kétszer megoldani már nem annyira poén (ráadásul az EXIT szándékosan úgy van összerakva, hogy vágni, rajzolni kell, szóval más csapat is csak akkor játszhatja újra ha ügyeskedünk/fénymásolunk). Ráadásul nem is egy filléres játék, de a(szintén egyszeri élményt nyújtó) szabadulószobákhoz kategóriájában nem számítanak drágának, és tényleg remek szórakozást nyújtanak. Engem egyébként konkrétan ez a játék azokra a könyvekre emlékeztetett még gyerekkoromból, mikor aszerint, hogy mit válaszolunk meg van adva, hogy hova kell lapozni, és ott újabb választási lehetőségek vannak, és így halad a sztori. (Emlékeztek rá, vagy én vagyok túl öreg?) Nos, ez kb ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy oldalszámok helyett kártyaszámokat kapunk, és nem csak „simán” választunk, hogy pl. jobbra vagy balra menjünk egy helyen, hanem logikai feladatokat oldunk meg jól vagy rosszul. A dolog úgy néz ki, hogy indulásnak kapunk három pakli kártyák: feladatokat, segítségeket, és megoldásokat (ami valójában a megoldás birtokában a feladatok közti haladást teszi lehetővé). Emellé van még egy dekóder tárcsa, amin mindig be kell állítani a megfelelő kódot, hogy tudjuk mi nyílik ki, merre tovább (nekem speciel ez teljesen jól hozta a számzáras lakatok élményét), továbbá egy kis könyvnek nevezett füzet mindenféle felhasználandó infóval, és két karton elem, amire idejekorán rájövünk, hogy mire használjuk. Ezen kívül szükségünk van papírra és (két) ceruzára, illetve a szabálykönyv nem említi, de nekem jó hasznomra volt vonalzó, és színes ceruza se ártott volna. A történet kellően egyszerű (egy hirdetésre jelentkezünk, mert jó pénzt fizetnek kísérletben résztvevő alanyoknak, de mikor megérkezünk a laborba, ott csapdába esünk, és most ki kell jutnunk), viszont van benne egy remek csavar a végén, nekem speciel ez nagyon jó záró-poén volt. A feladatok pedig, ahogy internet-szerte olvashatjuk, tényleg rendkívül változatosak, szórakoztatóak. Persze tény, hogy az ügyességi feladatok, és a fizikailag manipulálható tárgyak (a dekódert leszámítva) teljesen hiányoznak ebből a játékból, de aki inkább a logikai feladatokat pártolja (neadjisten még ráadásul jobban szereti a számzárakat a kulcsos lakatoknál), annak tuti, hogy maximális élményt fog nyújtani a játék.