Elköltöztünk

A Szabadulós Blog átköltözött egy új helyre, a legfrissebb bejegyzések már csak az új címen lesznek olvashatók.

Köszönjük ha továbbra is olvastok minket :)

Labor

Ha őszinte vagyok, a laborokkal úgy vagyok, hogy „köszönöm szépen, nem”, láttam én elég labort a tanulmányaim során, és amint lehetett, olyan messze mentem a kémiától, amennyire tehettem. Ellenben a szabadulószobák világában eléggé megkerülhetetlen tematika az őrült (vagy kevésbé őrült) tudós ilyen-olyan furfangos laborja, és be kell látni, a játék mindig jobb, mint a valóság, szóval ezeket a laborból szabadulásokat már én is tudtam élvezni. Úgyhogy ennek örömére össze is hoznék egy posztot a témáról.

Jártunk Dr. Frankenstein laborjában, hogy megakadályozzuk Drakula gróf feltámasztását (mindezt a PLAY Drakula és Frankenstein szobájában). Ez a szoba ottjártunk után (2019 februárjában) egy nagyszabású átalakításon esett át, a poszt egyelőre még a korábbi szobában tapasztaltakról ír. Aztán ha lehet tovább fokoztuk a horrort a Fóbia Kísérlet szobájában, ahol az sodort miket bajba, hogy egy rejtélyes hirdetésre jelentkezünk kísérleti alanynak. A Paralel szabadulószobát igazi orvosok (orvostan hallgatók) rendezték be a saját szakkollégiumuk alagsorában, hogy egy professzor világmegváltó kutatásai után kutakodhassunk. A LogIQ Rooms jóvoltából pedig egy halálos vírus ellenszerét kell megkeresnünk, miközben még egy bűnténybe is belecsöppenünk a Code13 szobában. A labor-téma népszerűségét mi sem mutatja, jobban, hogy számos otthonjátszható szabadulós társasjáték szintén témába vág, többet között az EXIT játékcsaládból A titkos labor, a Szabadulópakli Időpróba, és az Escape Vírus.

Frankenstein laborjában hangulatos összkép és látványos részletek várnak

A PLAY szabadulószobáival először a 18+ posztunkban találkoztunk, és a most bemutatandó szobájukba is 16 év fölötti játékosokat várnak. Bár hozzá kell tenni, hogy a Drakula és Frankenstein pálya kevésbé hátborzongató (már csak azért is, mert nem egy valós történetről van szó), és a feladatok is kellemesen könnyűek (no, nem túl könnyűek, de biztonságosan megoldhatóak a 60 perc alatt), szóval nagyobb az esély a sikerélményre. A díszlet a cégtől megszokott módon rendkívül hangulatos, ami alatt azt kell érteni, hogy az egész szoba részletgazdagon van berendezve, és még ezen belül is vannak különösen látványos elemek (köztük olyan is, amit nekünk kell működésbe hozni). Mivel ez így egy mondatban elcsépeltnek hangozhat, szeretnék még kicsit rugózni rajta: úgy képzeljük el a dolgot, hogy tényleg az utolsó részletig minden a játék kedvéért lett kialakítva, és a legbanálisabb dolgokra is gondoltak pl. nincs bent egy darab konnektor sem „don't touch” matricával. Aki olvasta a posztokat, amelyekben az előző PLAY szobákról írtunk (és/vagy járt is már bennük) annak szintén nem lehet meglepő, hogy itt is karakterlapokat kapunk a játék elején, tehát egyfajta szerepjáték részesei is vagyunk, ahol egy megadott szereplő bőrébe bújunk. Illetve számos feladatelem is visszaköszön a másik két szobából, erről is írtunk már, hogy a készítők ezzel „kedveznek” a visszatérő játékosoknak. Van viszont jócskán egyedisége is a játéknak. Rögtön az elején úgy indulunk, hogy kétfelé választják a csapatokat, és két külön cellába zárják őket (szóval ez alapján akár a Börtön poszthoz is illeszkedne ez a szoba). Szerintem ez egy nagyon jó indulást ad a játéknak, főleg mert elősegíti, hogy olyan játékosok is szerephez jussanak, akik esetleg nagyobb csapatban inkább háttérbe húzódnak, ráadásul felerősíti az egymásrautaltságot, hiszen csak a másik cellában lévő információk felhasználásával szabadulhatunk ki a sajátunkból. Illetve ami miatt még én örültem ennek a megoldásnak, mert bár a másik két PLAY pályához hasonlóan ez a játék is csak egy szoba, a cellából kijutással (ha nem is teljesen, de) egy kicsit megvan a másik szobába átjutás élménye. Ezen kívül itt is sorolhatom a szokásos pozitívumokat: az időmérésben egy pici ötlet amitől illik a szobába és nem elcsépelt, a feladatok jelölése szépen egyértelműen, hogy ne kavarodjunk el, és a dekorációnak látszó (és tényleg dekoratív) tárgyak játékelemként beépítése. További sajátos és nagyon szimpatikus megoldás, hogy a szoba nehézsége illeszkedik a csapat méretéhez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy itt is megvan az a bizonyos „nagy” feladat, amihez több helyről kell a darabkákat gyűjteni, de az hogy pontosan hány feladványt kell megoldani, hogy összeálljon a kép, az attól függ, hogy hány főből áll a csapat. Ennek köszönhető, amit már az elején is írtam, hogy ez egy olyan szoba, ami sikerélményt nyújt; szóval akinek ez a fontos (és nemmellesleg mindezt igényes díszletek között szeretné elérni, jól összerakott feladatok megoldásával), annak tökéletes választás lehet erre a pályára foglalni.

A nemrég nyitott Fóbia cég Kísérlet szobája egy egymásra épülő pályarendszer első állomása. Egy szórólap csábításának engedve jelentkezünk egy kísérletre, de hamar kiderül hogy egy horror sztori kellős közepébe csöppenünk, ahol a kisfiát elvesztett tudós bármi áron vissza akarja őt hozni az életbe. Hátborzongató háttérsztori, kísérteties aláfestő zene (ördögi kacajokkal tarkítva), horrorisztikus díszlet - ez mind megalapozza, hogy olyan kellemesen borzongva meneteljünk végig a szobán. Tegyük azonban hozzá, hogy tíz éves volt az eddigi legfiatalabb játékos, szóval tényleges ijesztegetésre nem kell számítani, nem dőlnek ki élőszereplős zombiek a szekrényekből, de azért van pár olyan megoldás, ami a félősebbeket megugrasztja. Bátorságpróba, türelemjáték és sok-sok logikai feladvány, melyek megoldásához nemegyszer nélkülözhetetlen, hogy a csapattagok összedolgozzanak. A küldetés teljesítésével pedig ugyan nyílik az ajtó, de valójában sikerünket látva a tébolyult tudós rabul ejt minket, és a Zártosztályra kerülünk. (Sajnos/szerencsére, minket ez a sors elkerült, mivel a Zártosztály pálya még nincs kész, de ennek a játéknak a szerves folytatása lesz, és az alapján amit itt tapasztaltuk, mi már libabőrrel a hátunkon várjuk!)
A Fóbia a Blahától pár perc sétára ideális belvárosi helyszínen található, bár már az utcakép is némileg horrorisztikus a környéken, és maga a szabadulószoba is egy pincehelységben van, erre érdemes számítani (igen, pinceszag van). De ha nem kisestélyiben jövünk, akkor azért alapvetően egy normálisan rendben és tisztán tartott szobában tehetjük próbára magunkat, természetesen horrorosan lepukkant környezetben. De az az igazság, hogy látszik, hogy ezt a "lepukkant" hangulatot is nagy gonddal alakították ki, pl. tényleges orvosi eszközök és kellékek szolgálnak díszletként. Illetve a feladatok is úgy vannak kialakítva, hogy a klasszikus lakatok és zárak mellett túlsúlyban vannak az elektronikai trükkök, és ezek közül is egy meglehetősen változatos palettát vonultatnak fel. Mint fentebb írtuk, a szoba úgy van kialakítva, hogy akár egy tíz éves is meg tudja oldani, de ettől még ne gondoljuk, hogy egyszerű a dolog! Jól kitöltik a feladványok a 60 percet, és figyelni kell a részletekre, mert bár mindenhez bent van a kellő mennyiségű rávezetés, sokszor több helyről kell a részinformációkat összekombinálni.

A Paralel szabadulószobát a Tudományos posztban már bemutattuk, így itt csak a főbb dolgokat emelném ki. Az első és legfontosabb, hogy a jelen posztban bemutatott laborokkal szemben ezen a pályán kimondottan szükségünk lesz természettudományos ismeretekre. Nyilván nem egyetemi tudást várnak el (kivéve ha a speciálisan orvosoknak kialakított verziót kérjük), de mondjuk a középiskolás biosz-kémia halovány emlékei jól jönnek. Amit szintén érdemes tudni, hogy ők a dekorációra nem fektettek különösebb hangsúlyt - ami persze részben a témából is adódik, hiszen egy professzor laborjában/dolgozószobájában mégis mit várnánk, de ezzel együtt azért teljesen más egy olyan szobába belépni, ahol a kialakított látványvilág már elsőre beszippant, mint egy olyan hétköznapi helyszínre, mint a Paralel is. Ennek ellenére mi élveztük a játékot, van nemegy jópofa a feladataik között, és tagadhatatlan, hogy tartogat meglepetéseket a szoba, szóval senkit nem akarok lebeszélni egy kis hamisítatlan orvosi játékról, de ne a csúcsköltségvetésből készült kialakításra készüljünk. Az viszont egy egyedi megoldás, hogy a játék tényleg paralel fut, nemcsak abban az értelemben, hogy több párhuzamos feladat érhető el egyszerre, hanem abban az értelemben is, hogy bizonyos feladatokat kihagyhatunk, mert más úton is eljuthatunk a végső megoldáshoz.

A Code 13 szobában labor és dolgozószoba elemek vegyesen teremtik meg a retro hangulatot

A LogIQ Rooms neve is bőven ismerős volt már mikor a Code13 szobájukba látogattunk vírusellenszert keresni. Szokás szerint egy részletgazdag kerettörténetet kaptunk, ami még az én kekec lelkemnek is meggyőző volt, és választ adott olyan gyakori kérdésekre, minthogy miért pont mi, és miért csak 60 percre, nomeg úgy egyébként is mit keresnek itt ezek a feladatok. Szóval kellően fellelkesülve vágtunk bele, hogy egy bizonyos Dr. Stein (csak nekem jut róla eszembe a híres „Dr. Zwack, das ist ein Unikum!” mondat?) laboratóriumában megkeressük a halálos tüdővírus ellenszerét még mielőtt kiér a hatóság, hogy kivizsgálja a vegyész/orvos professzor eltűnésének körülményeit. Innentől kezdve a játék az aminek hangzik, egy viszonylag régimódi pálya számzárakkal, lakatokkal és elektromosan működő feladványokkal. Ez utóbbiak többsége úgy lett megvalósítva, hogy elég erősen látszik a megvalósítás, de el kell ismerni volt egy olyan is, ami a személyes kedvencemmé nőtte ki magát, és semmit nem sejtettem előre. A rejtések között is van egy, ami nagyon tetszett, egy kellően homályos (és számunkra csak utólag értelmet nyerő) utalás volt hozzá segítségként, és csak a hely többszöri átkutatása után találtuk meg az aprócska, ámde kulcsfontosságú kis valamit. Összességében azt kell mondjam, hogy a maga retro nemében ez egy jó kis pálya, látszik hogy fordítottak gondot a dekoráció kialakítására, illetve itt is örömteli, hogy több elemről is csak a játék során derül ki, hogy pusztán díszlet, vagy valamelyik feladat része. A feladatok logikusan követik egymást, kellő arányban van egymásra épülés és párhuzamosság, nekünk egy pont volt mikor kicsit elveszettnek éreztük magunkat (nem volt igazán egyértelmű, hogy egy nagyobb gyűjtögetős feladathoz már megvan-e minden, vagy még van más feladat, amit nem vettünk észre), de egy kis külső segítség hamar átlendített ezen, és végül sikerélménnyel távoztunk. Szóval ha valaki egy klasszikus hangulatú labor / dolgozószoba játékot szeretne, ami ugyan nem vár el külső ismereteket, de nem is ejt csorbát a természet tudományán, annak ez kellemes szórakozás lehet.

A titkos labor egy kis doboz, ami egy pakli kártya meg néhány egyéb kellék segítségével varázsol el

Előre bocsájtom, hogy az EXIT, és a hozzá hasonló szabadulós társasjátékok, internet-szerte csupa pozitív kritikát kapnak. Igen, csakúgy mint minden szabadulószoba, ez is csak egyszer játszható, ami egy társasjátéktól szokatlan lehet, de ugyanazt a feladatot kétszer megoldani már nem annyira poén (ráadásul az EXIT szándékosan úgy van összerakva, hogy vágni, rajzolni kell, szóval más csapat is csak akkor játszhatja újra ha ügyeskedünk/fénymásolunk). Ráadásul nem is egy filléres játék, de a(szintén egyszeri élményt nyújtó) szabadulószobákhoz kategóriájában nem számítanak drágának, és tényleg remek szórakozást nyújtanak. Engem egyébként konkrétan ez a játék azokra a könyvekre emlékeztetett még gyerekkoromból, mikor aszerint, hogy mit válaszolunk meg van adva, hogy hova kell lapozni, és ott újabb választási lehetőségek vannak, és így halad a sztori. (Emlékeztek rá, vagy én vagyok túl öreg?) Nos, ez kb ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy oldalszámok helyett kártyaszámokat kapunk, és nem csak „simán” választunk, hogy pl. jobbra vagy balra menjünk egy helyen, hanem logikai feladatokat oldunk meg jól vagy rosszul. A dolog úgy néz ki, hogy indulásnak kapunk három pakli kártyák: feladatokat, segítségeket, és megoldásokat (ami valójában a megoldás birtokában a feladatok közti haladást teszi lehetővé). Emellé van még egy dekóder tárcsa, amin mindig be kell állítani a megfelelő kódot, hogy tudjuk mi nyílik ki, merre tovább (nekem speciel ez teljesen jól hozta a számzáras lakatok élményét), továbbá egy kis könyvnek nevezett füzet mindenféle felhasználandó infóval, és két karton elem, amire idejekorán rájövünk, hogy mire használjuk. Ezen kívül szükségünk van papírra és (két) ceruzára, illetve a szabálykönyv nem említi, de nekem jó hasznomra volt vonalzó, és színes ceruza se ártott volna. A történet kellően egyszerű (egy hirdetésre jelentkezünk, mert jó pénzt fizetnek kísérletben résztvevő alanyoknak, de mikor megérkezünk a laborba, ott csapdába esünk, és most ki kell jutnunk), viszont van benne egy remek csavar a végén, nekem speciel ez nagyon jó záró-poén volt. A feladatok pedig, ahogy internet-szerte olvashatjuk, tényleg rendkívül változatosak, szórakoztatóak. Persze tény, hogy az ügyességi feladatok, és a fizikailag manipulálható tárgyak (a dekódert leszámítva) teljesen hiányoznak ebből a játékból, de aki inkább a logikai feladatokat pártolja (neadjisten még ráadásul jobban szereti a számzárakat a kulcsos lakatoknál), annak tuti, hogy maximális élményt fog nyújtani a játék.

Japán

Japán az a titokzatos vidék, ami oly sokakat vonz, de európai fejjel a legtöbb ember mégsem szeretne ott huzamosabb időt eltölteni. Megspórolva hát az egyébként sem túl vonzó végtelenhosszú repülőutat, mi azt a megoldást választottuk, hogy egy budapesti japán szabadulószobában mélyülünk el ebben a kultúrában egy röpke órácskára. Aki hozzánk hasonlóan távolról vonzódik a japán kultúrához, az Budapesten két helyen talál ilyen szabadulószobát. Az egyik az általunk is próbált „Sógun árnyéka” a MystiqueRoom szabadulóbirodalmában, a másik pedig a PortalQuest által üzemeltetett „Japán kaland”. Ezen kívül Debrecenben a Flow szabadulós játékok között találunk egy „Misztikus Kelet” elnevezésűt, ami egy zen kolostorba kalauzol minket. Ha még ez sem volna elég Ázsiából, akkor a veszprémi Explora Kaland a Himalájába invitál minket, ahol a Shambala nevezetű elveszett királyság nyomába eredhetünk. A két budapesti játéknál maradva mind a MystiqueRoom, mind a PortaQuest hajszálpontosan ugyanazon a borsos áron érhető el (2 főre 11.990 Ft/csapat, 3-5 fő 13.990/csapat, 6 vagy több főre 2.490 Ft/fő). Kicsit mondjuk le lehet faragni az árból, pl. az ExitGames oldalán, mind a Portal Quest, mind a MystiqueRoom játéka a két fős (11.990 Ft/csapat) áron érhető el egészen 6 főig, szóval már 3 fős csapattal is jobban jön ki egy hajszállal. Illetve mindkét cég a saját facebook oldalán is szokott kedvezményeket kínálni, néha posztolnak egy-egy logikai játékot, aminek a helyes megfejtői pl. 2000 Ft kedvezményt (MystiqueRoom) vagy egy fős ingyen játékot (Portal Quest) kapnak. Visszatérő kedvezmény is van (szintén 2000 Ft), ha valaki esetleg más pályát játszott volna már a két helyszín valamelyikén (a Mystique Room-ban tényleg elég nagy a felhozatal, mi is írtunk már A fáraó sírja és a Kalóz öböl szobáikról).
És, hogy miért is döntöttünk úgy, hogy tőlünk szokatlan módon egy külön posztot szentelünk gyakorlatilag mindössze egy lejátszott szobának? Egyrészt mert Japán tök jó téma. Másrészt mert a Sógun árnyékában egy tök jó szoba. Harmadrészt mert bár mi sajnos nem próbáltuk, de a neten fellelhető vélemények alapján a másik két távol-keleti szabadulós játék is jónak tűnik (lásd pl. az Esc-Apes bejegyzését a Portal Quest Japán kalandról).

Japán hangulat a Mystique Room Shogun árnyékában szobájában

A MystiqueRoom egy nagy (és folyamatosan bővülő) szabadulós cég, ami megítélésünk szerint nagy népszerűségnek is örvend, mind a hazai mind a külföldi játékosok körében. Ezt főleg az igényes díszleteiknek köszönhetik, és büszkén hirdetik is magukról, hogy ők Budapest egyik legszebb szabadulószobája. Azt kell mondjam az első benyomásunk a Sógun árnyékában szobában maximálisan alátámasztotta ezt az önképet. Egy letisztult kialakítású helyszín, számos Japánra utaló dekorációval, amitől azon nyomban elfeledkeztünk róla, hogy valójában egy pincehelységben vagyunk. Ha fontos az első benyomás, akkor abban most itt nincs hiba, a szobában egyetlen (kulcsos) lakat volt, amit első ránézésre észrevettünk, de egyébként minden tökéletesen rejtve volt, nem jöttek velünk szembe számzárak, vagy a környezetből kilógó feladatok. Persze később ezek is előkerültek, a feladatok jó része valamilyen számkódot adott megoldásként, amivel egy teljesen hétköznapi lakatot kellett kinyitni. Volt ezen kívül jópár (szintén átlagos, hétköznapi) kulcs és hozzá lakat, illetve egy-két mechanikusan vagy elektronikus „varázslattal” nyíló elem. Összességében elégedettek voltunk a feladatokkal olyan szempontból, hogy ez egy szép logikusan összerakott szoba, ha az eleje beindul, akkor utána van több dolog is, amivel párhuzamosan lehet haladni, és szépen sorban kerülnek a helyére az elemek, nem volt sehol olyan érzésünk, hogy az egyik szál várna a másikra, a végére pedig megkaptunk azt a bizonyos „nagy” feladatot, ahol több dolgot kell összerakni ahhoz, hogy meglegyen az egész. Azt el kell mondani, hogy a feladatok között nem voltak igazából kirívóan ötletesek, inkább a bevett szabadulós feladat sémát követték; de ez természetesen semmi problémát nem jelenthet annak aki most vág neki először a kalandnak, vagy csak pár szobában járt eddig – illetve mi is hiába voltunk már sok szobában, a kedves ismerős feladatokat is jó érzés volt megoldani. Az én ízlésemnek kellően vegyesen szerepeltek ügyességi és logikai feladványok, és mindegyik megoldható segítség nélkül (talán egy van, ami nehezebb, de párszor nekifutottunk, aztán ment); mindez klappol azzal a küldetéstudattal miszerint a MystiqueRoom tervezőinek elsődleges szempont, hogy mindenki kijusson (ennél a cégnél közel 100%-os a kijutási arány). Még amit érdemes tudni, hogy ez egy alaposan mindent felforgatós keresős szoba, szóval amin nincs „don't touch” matrica azt tényleg érdemes megnézni / elmozdítani. Illetve a játék után a játékmestertől tudtuk meg, hogy rögtön az első szobában van egy elterelő feladat (illetve az egyik feladathoz valahol a jó megoldást kapjuk, míg egy másik ugyanolyan logikus úton – a mellette lévő ugyanolyan eszközt felhasználva – hibás megoldást kapunk); lehet nekünk csak simán szerencsénk volt, hogy egyből a jóhoz nyúltunk, de szerencsére ebből semmi nem érzékeltünk, mert meg kell vallanom ki nem állhatom az ilyen elterelő feladatokat, ami csak becsapás és időhúzás. De lévén, hogy ebbe nem futottunk bele, a többi feladat pedig teljesen rendben volt, mi nagyon élveztük a játékot. Még talán annyi tanács, hogy ahogy az elején el is mondja a játékvezető egy kulcs ill. egy kód csak egy lakatot nyit, de (amit nem mond) más tárgyakat lehet, hogy többször is fel lehet használni. Amúgy meg hajrá, hajrá! Mi tényleg nagy élménnyel távoztunk – szóval ne nézzétek az árát (és próbáljatok valami akciót megcsípni), meg fogadjátok el, hogy a szabadulószoba (többnyire) számzáras lakatokkal jár a legszebb környezetben is, aztán adjátok át magatokat a japán hangulatnak gyönyörű dekorációkkal és furfangos feladatokkal.

A helyszín a Szent István körút, nem messze a Margit híd pesti hídfőjétől.

Városismereti Kaland

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szabadulószobák rajongói imádják az újdonságokat és a kreatív ötleteket. Én mindenesetre biztosan így vagyok ezzel, éppen ezért örülök neki, hogy az utóbbi időben egy újfajta logikai-nyomozós játék ütötte fel a fejét kis hazánkban. Amit én itt „Városismereti Kaland”-nak hívok, azt talán a legegyszerűbben úgy jellemezhetnénk, mint a szabadulószobák és a városismereti séták hibridjét. A dolgot úgy kell elképzelni, hogy a szabadulószobákhoz hasonlóan egy sor logikai feladványt kell megoldanunk annak érdekében, hogy egyik feladatról a másikra haladva végül teljesítsük a küldetést. Mindez azonban nem egy zárt szobában/szobarendszerben történik, hanem Budapest (vagy akár valamelyik másik város) utcáin. Ami azért jó, mert ezáltal egy városismereti sétához hasonlóan bejárhatjuk egy környék nevezetes helyeit, és mindenféle új-érdekes infókhoz juthatunk a látottakról. Jól hangzik? :)
A városismereti kaland játékok rendkívül változatosak nem csak a témákat tekintve, de időtartamban és árban is. Vannak kifejezetten rövid (20-40 perces) és ingyenes játékok is (ahol egy mobiltelefonra letölthető applikáció segítségével haladunk végig az útvonalon és a feladatokon), de talán az átlag inkább az, hogy a szabadulószobáknál megszokott 1 óránál hosszabb (2-3 órás) programokat kapunk a hasonló hosszú városi séták 2-5 ezer Ft/fő áráért. Az is változik, hogy egyszerűen csak letöltünk egy applikációt / kapunk kinyomtatva feladatokat, és úgy sétálunk - felfedezünk - feladatmegoldunk, vagy vannak kellékek és/vagy beépített emberek.
Talán az egyik legrégebbi játék ebben a műfajban a Rejtélyek Háza kínálatában szereplő Rejtélyek Városa. Mi egy budapesti Rejtélyek Városát próbáltunk ki, nevezetesen a „Leghíresebb magyar nyomában”-t. A fővárosban összesen négy városismereti kalandot kínál a cég, az általunk próbált, és még egy játszódik a Városligetben, míg a másik kettő Óbudán. A játék hossza kb. 2 óra, ára 2990 Ft/fő (kedvezményes ár: 1990 Ft/fő – azoknak akik like-olják a Facebook oldalukat és feliratkoznak a hírlevélre, szóval nem egy nagy ördöngösség). Illetve jó tudni, hogy ezen kívül számos vidéki városban is kínálnak ilyen programot: Debrecenben, Székesfehérváron, Győrben, Siófokon, Esztergomban, Szegeden, Pécsett, Egerben, Kecskeméten és Sopronban. A különböző városok játékai részben átfednek (minden városban játszható az Óbudán is elérhető „Az éjszakai pillangó halála 1.” és az erre épülő 2. rész), de a honlap tanulsága szerint több vidéki városban is vannak ezen felül egyedi történetek és játékok.
A Scavenger egy osztrák szabadulós franchise, amely világszerte (így Budapesten is) színvonalas szabadulószobákat üzemeltet, többek között az általunk is nagyra értékelt „Egyiptomi Kaland”, és az egyelőre csak a szülinapi posztunkban szereplő „Mozart nyomában” pályát. Ezen felül nemrégiben indítottak egy Városi Kincsvadászat játékot, amely során az '56-os forradalom Budapestjén kalandozva éltük át egy szerelmespár mindennapjait. A játék hossza kb. 2 óra (max 3 óra), 2-8 fős csapatokban ára 20.000 Ft/csapat, amiért cserébe a játék idejére telefonon elérhető játékvezetőt, és egy meglehetősen tartalmas kellékes táskát is kapunk.
A BudaStep egy városi sétákat és privát túrákat kínáló családi vállalkozás, amely beillesztette a profiljába a városi játékokat is. Mi a Budai Nyomozás-t próbáltuk ki, amely keretein belül a Gellért szálló egyik vendégének naplóját felhasználva kell egy gyilkosságot kinyomozni. A kb. 1,5 órás programnak 2-5 fős csapatban érdemes nekivágni, az ára pedig 10.000 Ft/csapat. Ezen kívül számos izgalmasnak ígérkező városismereti kalandot is kínálnak, például iskolás csoportok számára ingyenes A Te '56-od VR sétát (amelyhez VR szemüveget biztosítanak) ,Várszámháborút, Itt jártak a Pál utcai fiúk játékot (kb. 2,5 órás program 10 főtől, 1.500 Ft/fő; kísérőtanárnak ingyenes), és Bringó futamot a Margit szigeten (kb. 3 órás program, 6 főtől, 3.000 Ft/fő).
A kézzelfogható nyomozást a telefonos applikációval kombináló városismereti kalandot kínál az UrbanGO, amely jelenleg négy budapesti játékot üzemeltet: van Buda, Pest, Gellért hegy és Kids. Mindegyik pályáról megtalálhatjuk a honlapon az alapvető információkat, hogy pl. mennyire kell hegyet mászni, alkalmas-e a terep babakocsi tologatásra, lehet-e kutyát vinni magunkkal és a többi. Mindegyik játék egységesen 19.000 Ft/csapat, és 3-7 fős csapatokat várnak. Az állomások száma 14 és 19 között mozog, a felnőtt séták 3-5 kilométeresek (3-3,5 órás összjátékidővel tervezve), a gyerek pálya 2 km hosszú, és 2-2,5 óra a teljesítése. Mi kapásból a leghegyesebb pályát választottuk, és a Gellért hegyen vágtunk neki a kalandnak. Aki pedig vidéken szeretne UrbanGOzni, azt várja a szegedi pálya, 5 km-en 20 állomással 12.000 Ft/csapat (3-7 fő)-ért.
Tisztán applikáció alapúak (így előzetes időpontfoglalás nélkül játszhatóak) a Mistory pályái. A fejlesztést egy BME-s csapat végzi, és a játékok túlnyomó többsége (csakúgy, mint maga az applikáció) teljesen ingyenesen elérhető. Érdemes tudni, hogy mást kapunk ha iOS-re töltjük le az app-ot, mint ha Androidra töltjük le. Az előbbi egy még fejlesztés alatt álló program, amin csak egy budapesti („Műegyetem 1956”) és egy vidéki („Eger Hőse”) játék érhető el, ezzel szemben Androidra elérhető több mint tíz játék, köztük  a „Gyilkosság a deákon”, a „Sugárzó értelem”, és a séta helyett inkább biciklivel bejárnadó „Hidden Track” (bár hozzá kell tenni, hogy nem minden Androidos telefonnal kompatibilis, pl. egy pár évvel ezelőtt vett Huawei-el nem ment). Mi végül a mindkét operációs rendszerre elérhető Műegyetem 1956 játékot próbáltuk ki elsőre, de tervben van még több játék, úgyhogy majd folyamatosan frissítjük a vonatkozó részeket.
Hasonlóan működik a Miratia nevű applikáció, azzal a különbséggel, hogy itt gyakorlatilag csak egy demo játék érhető el ingyen (demo alatt értendő egy teljesen jól végig játszható, csak éppen rövid pálya), a többi játék/történet letöltéséért már fizetni kell, csakúgy mint bármely más élő városismereti kaland esetében (bár ez azért egy ilyen kellékek nélküli telefonos játék jelentősen olcsóbb – nagyságrendileg 3-3,5 ezer forintért kaphatja meg a csapat a teljes 60-90 perces kalandot). Gyilkosos, romantikus és nevetős történeteket kínálnak vegyesen, olyan 10-20 különböző játék közül válogathatunk Budapesten, és érdekesség, hogy számos európai nagyvárosba (például Párizsban, Londonban, Velencében, Rómában és az ausztriai Bad Aussee-ben, de az USA-ban is San Francisco-ban) szintén kínálnak az adott helyszínre szabott játékot, szóval akár egy-egy nyári (vagy bármikori) vakáció kiegészítő programjának is alkalmas lehet.
Szintén kicsit elüt a fentiektől a Budapest Foglyai játék, amely során valójában nem az utcákat járjuk, hanem a Király fürdőben barangolunk. Mégis inkább hasonlít ez városismereti kincskeresésre, mint „klasszikus” szabadulószobára, hiszen egy adott történelmi pillanatba csöppenünk, ahol viszonylag nagy csapatban (minimum 8 fő) nyomozunk a rejtélyek felderítése érdekében. Ennek a játéknak a kipróbálása picit későbbre tolódott, de mihamarabb frissítjük a posztot majd játék után.
Még egy kaland, amit (még) nem próbáltam, de ahová mindenképp el szeretnék jutni, az a Gláser Jakab Emlékalapítvány Teleki téri nyomozók programja. A Detectivity szabadulós céggel közösen dolgoztak ki egy helytörténeti nyomozójátékot, amely a századeleji zsidóságon keresztül mutatja be a (vallási) tolerancia fontosságát. A programot minimum 7 fős (inkább 10-15 fős) csoportokra tervezik, és várhatóan szeptember második felétől (legkésőbb október elejétől) lesz elérhető; a Teleki téri városnéző séták pedig már most is üzemelnek.
Illetve most pont aktuálisan indul még egy ebbe a kategóriába tartozó kaland, amit ugyan még (nyilván ;-)) nem próbáltunk, de nagyon ígéretesen hangzik: a Street Escape, amely különlegessége, hogy a Ferencváros belterületén játszódó nyomozás közben végig jelen van két célszemély, akik közül az egyik a segítő, a másik pedig egy ártó szándékú kettős ügynök; az ő aktuális tartózkodási helyüket egy mozgó térképen követhetjük. Az első alkalom a játék kipróbálására a Szabadulószobák Éjszakája alkalmából október 27-én lesz, de rendszeresen (havi 1-2 alkalommal) meg lesz hirdetve utána is; viszont a játék jellegéből adódóan (élőszereplős célszemélyek, illetve a résztvevő csapatok egymás ellen versenyeznek értékes fődíjért), a jövőben is adott időpontra lehet majd jelentkezni, nem tudunk csak úgy egy nekünk tetsző pillanatban nekiindulni.
Ezen kívül a CityPlay kínál még a honlapjuk tanulsága szerint szabadtéri városfelfedező társasjátékot, amely egy két óra hosszú idegenvezetővel kísért városnéző program a budai várnegyedben fejtörőkkel és ügyességi próbákkal kombinálva, melyek célja (a látottakhoz kapcsolódó érdekes történetek megismerésén túl), hogy egy Miska nevezetű hortobágyi juhász nyomára bukkanjunk. A program már 2-3 fővel is foglalható (18.000 Ft-os áron), maximális létszám 10 fő (28.000 Ft).
A sorhoz érintőlegesen kapcsolódik még a Twins Travel, amely egy utazásszervező profilú cég, és a programjaik között fellelhető Privát városnézés szabadulós játékkal. Bár elmondásuk szerint ez a program a gyakorlatban már nem üzemel, az eredeti koncepció szerint először egy 4 órás városnézésen vesz részt a minimum négy fős csoport, amely során megismerkedik Budapest legfontosabb látnivalóival (Parlamenti látogatás, Hősök tere és a Városliget, séta a Várnegyedben idegenvezetővel), majd ezt egy 1 órás szabadulós játék követi a TRAP szabadulószobában; a komplett program 22.100 Ft/főtől volt elérhető.

Látszik, hogy nagy a felhozatal, már ez a bevezető is jó hosszúra nyúlt, úgyhogy előre hoznám a végtanulságot mielőtt belevágok az egyes játékok bemutatásába. Alapvetően két fő csoportra oszlanak a fent felsorolt városismerete kalandok: vannak egyrészt (1) telefonra letölthető applikációk, ami kicsit geocaching jelleggel működik megspékelve feladatokkal (nekem nagyon hasonlít a geocaching premium „mystery cache” ládáihoz), meg hogy eleve nem csak felkeresendő pontok vannak, hanem fix sorrend/útvonal; és (2) vannak élő kincsvadászatok, amihez van vagy telefonos app vagy nincs, de a lényeg, hogy kézzelfogható kellékeket kapunk. Az előbbi nyilván olcsóbb játék, és ezen felül még előnye talán, hogy időpontfoglalás nélkül (szinte) bármikor mehetünk; az utóbbi persze drágább (már csak a kellékek és beépített emberek belekerülése miatt is), és időpontot kell foglalni, mert egyszerre csak egy csapat játszhat, cserébe sokkal inkább megvan a kézzelfoghatóság élménye.

A telefonos appok közül nekem a Mistory és a Miratia nagyjából egyforma élményt nyújtott (bár egyelőre mindkettő esetében csak egy-egy történetet próbáltunk ki, közel sem az összeset), szóval én itt árérzékenyen választanék. Ami még esetleg szempont lehet, hogy a Mistory inkább ismeretátadós jellegű (megtudunk valamit a helyekről, amelyeket felkeresünk), míg a Miratia egy független történet, ami kvázi önkényes módon játszódik az adott turisztikai környezetben, nincs igazán köze a történetnek a helyszínhez. A mechanizmus mindkét esetben hasonló, ha a megfelelő pontra érünk, akkor a telefonunk érzékeli, és jelez, hogy jöhet a következő játékelem. Amit el kell ismerni a fizetős játék javára, hogy a Miratia grafikája szebb, és több beépített funkció van a játékon belül.
Az élő játékok esetében nehezebb a választás. Amit talán el lehet mondani, hogy a Rejtélyek Városa a legfapadosabb játék (ez eléggé meg is osztja a játékosok véleményét), kis csapatok esetében olcsóbb, mint a többi, nagyobb létszámnál már ez sem igaz. A fennmaradó három játék (UrbanGO, Scavanger Városi Kincsvadászat és BudaStep) viszont egy tömbként kiemelkedik a mezőnyből, mindhármat nagyon élveztem, és nem nagyon tudnám eldönteni melyik a jobb. Az UrbanGO az egyetlen ahol egy alkalmazás segít miket utunkon, így nem kell betelefonálni ha netán elakadnánk, illetve nekem szimpatikus volt, hogy így a játék közben többször is kaptunk visszajelzést, mikor a helyes megfejtést beírtuk. A Scavanger kincsvadász játékában és a BudaStep esetében egy kitalált történetet követhetünk végig, ami hasonló egy szabadulószobás rejtélyhez, ezzel szemben az UrbanGO  esetében inkább a látottak megismerésén van a hangsúly (bár a BudaStep játéka is úgy van megalkotva, hogy közben kapunk városismereti háttérinformációkat). Szintén egyedi az UrbanGO esetében a beépített emberesdi, tehát nem csak kapunk egy kezdőcsomagot, hanem utunk során fel kell keresnünk, és meg kell szólítanunk valakit, aki be van avatva a játékba – nekem személy szerint ez nagyon bejött, bár csak egy apró eleme a játéknak. A Scavenger esetében kapjuk a legkomolyabb kelléktárat a nyomozáshoz, ennek hátránya, hogy a játék végén vissza is kell vinni, bár az tény, hogy plusz dimenziókat visz a játékba, amiről viszont sajnálnék lemondani. Az UrbanGO is elég jó a kellékekből, éppcsak itt inkább sok kis apróság van, ezeket meg is tarthatjuk emlékbe a játék végén. A BudaStep játékát mindössze egy kis füzet segíti, cserébe a benne található feladatok kellően változatosak kellékek nélkül is, és azért hozzá kell tenni, egy-egy szeles napon van annak előnye (főleg kisebb létszámú csapatoknál) ha nem kell egyszerre sok mindent kézben tartani.
És akkor íme a megszokott összehasonlító táblázat (bár a szempontokat némileg módosítottam a városismereti játékok sajátságai miatt; pontok szokás szerint rangsorként, hat játékra 1-6); majd kezdődhet a részletes bemutatás!

	UrbanGO	Scavenger	BudaSteps	Rejtélyek Városa	Miratia	Mistory
Kellékek, helyszín	5,5	6	4,5	2	1	2
Történet, Városinformáció	4,5	4,5	5	3	1	3
Feladatok	5,5	5,5	4	1	2,5	2,5
Ár	1,5	1,5	3,5	3,5	5	6
Összbenyomás	5	5	5	1	2,5	2,5
Applikáció	1,5	0	0	0	3	2,5
SZUM	23,5	22,5	22	10,5	15	18,5
%	100%	95,7%	93,6%	44,7%	63,8%	78,7%

Az UrbanGO csomagnak végig jó hasznát vettük a Gellért hegyi játék során

Elsőként az UrbanGO-t próbáltuk ki, és azt kell mondjam nekem legalábbis nagyon meghozta a kedvem a városismereti kaland műfajához. A játék előtt csak annyit tudunk, hogy a Gellért hegyi kaland valahol a Móricz Zsigmond körtér környékén indul (a pontos címet megkapjuk miután beregisztráltunk egy időpontra), és majd valahol a Naphegyen van a cél. Kalandunk kezdetén az induló állomáson megkapjuk a kis úti csomagot, benne minden állomáshoz egy-egy feladatkártya, illetve még ezen felül is kis történet kártyák, amiken érdekes és hasznos információkat olvashatunk arról a helyről ahol épp járunk. Ezen kívül még egy-két feladat kellék van benne, amiről idejekorán ki fog derülni, hogy pontosan mire is használjuk. Az első állomáson biztonságban (ha szükséges, beépített emberek segítségével) a kapott leírás alapján aktiválhatjuk az alkalmazást, ami később a segítségünkre lesz, majd még ott helyben meg kell oldanunk az első feladatot, amely megoldását az app első állomáskártyájába beírva megtudjuk, hogy merre haladjunk tovább. Ügyködésünket (minden gombnyomást, amit az app-ban elvégzünk) rendszer rögzíti, így bár kamerán nem figyelnek minket, mégis tudják merre járunk (minket fel is hívtak  telefonon a játék közben mikor rögtön az elején több segítséget is lekértünk, hogy rendben van-e minden, nem akadtunk-e nagyon el). Itt mondanám el, hogy mi a tipikus béna csapat voltunk a pályán, több helyen tanácstalanok voltunk, és az app-ot vettük igénybe, holott a legtöbb csapat segítség nélkül teljesít. Így egyben azt is kijelenthetem, hogy a pálya bénázva is rendkívül élvezetes volt, és hála a beépített segítségeknek, végül minden a helyére került. Segítség egyébként többféle van, és attól függően, hogy csak kis rávezetés vagy a teljes megoldás, különböző büntetőpont értékek tartoznak hozzá. A kis és közepes segítségek (szöveges, képes vagy térképes választható) az állomás megtalálásában segítenek, míg ha magával a feladat megoldásával nem boldogulunk, akkor nincs más választás, mint lekérdezni a megoldást. Nekem személy szerint a legnagyobb élmény az volt, hogy a játék olyan utakon vitt végig, ahol már többször jártam, és olyan kis apróságokat kellett észre venni, amire soha korábban nem figyeltem fel. Tényleg egy hatalmas összeesküvés részesének éreztem magam, aki olyan titkos nyomokat követ, amelyek mindenki más elől rejtve vannak, mert csak az láthatja meg őket, aki tudja mit keres. Az első állomás után jó sokáig (szinte a játék végéig) a magunk útját járjuk, és nem találkozunk beépített emberekkel, megvan ennek a maga bája, tényleg gyönyörű környezetben sétálunk állomásról állomásra, és a körülöttünk nyüzsgő turisták mit sem sejtenek céljainkról. Aztán persze az egy másképp jó érzés, amikor belépve egy helyre, bemondjuk a jelszót, és máris váratlanul előkerül valami, ami segít minket a tovább haladásban. A végére pedig még egy kincsesláda is jutott, benne egy kis ajándékkal. Azt kell mondjam, nem találok kifogásolni valót ezen a játékon, nem véletlen, hogy a facebook oldaluk tele van ötcsillagos értékelésekkel, aki rá tudja szánni a szükséges összeget, annak biztosan maradandó élményt fog nyújtani.

A Mistory játszása közben a helyszín nevezetességei, és az alkalmazás feladatai kötnek le minket

Ezt követően a Mistory „Műegyetem 1956” játékának vágtam neki nagy várakozásokkal. Kalandom viccesmód épp hogy elkezdődött, már félbe is szakadt, ugyanis kiderült, hogy a program óvintelmei (miszerint a BME csak este tízig van nyitva, így még ez előtt kell mennünk, hogy játszhassunk) ellenére nyári szünet lévén már nyolckor bezárt a főépület;  illetve úgy volt zárva, hogy az ajtó nyitva volt, csak a portás tessékelt ki (teszem hozzá, rendkívül kedvesen). Szóval ezek után még jobban vártam, hogy nekikezdhessek, amire rögtön másnap sor is került. A játék egy megadott helyen indul, és végig erre alapul, hogy bizonyos '56-hoz kapcsolódó pontokat fel kell keresni vagy egy korabeli fénykép, vagy valami más információ alapján. A program érzékeli ha a jó helyen vagyunk, és ilyenkor (miután megnézünk egy kis dokumentumfilm darabot egykori BME hallgatók '56-os visszaemlékezéséről) tovább tudunk lépni egy-egy feladatra. A feladatok megoldását követően pedig megkapjuk a kis ráutalást, hogy mi a következő hely, ahová mennünk kell. Maguk a feladatok nem mondhatóak különösebben ötletesnek akár egy jó szabadulószobához, akár egy élőbb tárgyakkal manipulálós városi kalandhoz hasonlítva. A film bejátszásokat is hiába vártam, hogy kapcsolódjanak a játékhoz, inkább csak a történet felvázolásában volt szerepük. De összességében ez egy aranyos, könnyed kis szórakoztató játék, amiben keresgélni és számolgatni kell, néhány helyen még környezeti elemeket is beépítettek a feladatokba. Az pedig verhetetlen előnye a Mistorynak, hogy egy ingyenes játékról van szó, úgyhogy már csak ezért is ajánlom bárkinek kipróbálásra.

A legnagyobb magyar nyomában versbeszedett utasításokat követve olvasunk le számokat, betűket

 A Rejtélyek Városa talán a legnagyobb cég ebben a műfajban, ami számos különböző városnéző nyomozós programot kínál, így elég nehéz egyetlen általunk kipróbált játék, A legnagyobb magyar nyomában, alapján véleményt formálni. Azt talán el lehet általánosságban mondani, hogy mivel itt /fő kell fizetni az árat, így 2-3 kalandor esetén anyagilag jobban jövünk ki, mint pl. a fent bemutatott UrbanGO vagy a nemsoká következő Scavanger esetében. Ez az anyagi különbség érződik is a kellékekben, itt normál fénymásolt fekete-fehér lapokat kapunk egy borítékban, ezzel vagyunk utunkra indítva, nincsenek extra trükkös kis kellékek. Indulás után a megszokott felállás megy, keressük az egymás utáni állomásokat, és oldjuk meg a feladatokat. Nekem tetszett, hogy az egyes állomások feladatleírásai versben voltak megfogalmazva, ez jópofa volt, és jól is sikerült abban az értelemben, hogy a nyakatekert rímek nem vontak le a feladatok érthetőségéből. Maguk a feladatok viszont már kevésbé tetszettek. Az egész játék alatt csak annyi dolgunk volt, hogy minden állomáson megszámoljunk vagy leolvassunk valamit, és hiányoztak azok a kis extrák, amiktől változatos lett volna a játék. Szintén hiányzott az az érzés, hogy én egy játéknak a helyszínén vagyok, nem voltak titkos kis jelek, amit csak nekünk hagytak volna ott (nem, nem hiszem el, hogy a Szépművészeti Múzeumot és az Állatkertet csak az én kedvemért rakták oda). Eredményként állomásonként egy vagy több betűt kaptunk (sokszor úgy, hogy egy számot kellett átváltani betűre aszerint, hogy melyik betű hányadik számú a magyar abc-ben), ezekből a betűkből kellett kirakni, hogy ki az a személy, akit keresünk, illetve ki kellett tölteni egy rá vonatkozó adatlapot (hol született, mi volt a foglalkozása, stb). A játék célállomása már előre ismert volt, hiszen ugyanoda kellett visszatérni ahonnan indultunk, ráadásul a célállomáson található dobozka kódját is megkaptunk induláskor a kezünkbe, hiszen ez nem csak egy részvételi oklevelet (újabb egyszerű fekete-fehér papír), hanem a megoldást részletező internetes honlap címét is tartalmazta, ha esetleg valakinek nem sikerült volna megfejtenie.
Az összképet illetően ezen az egy játékélményen kívül próbálok mások véleményére hagyatkozni. A Facebook oldalukon fellelhető értékelések alapján szinte kizárólag csak a két szélsőség jelenik meg: valaki vagy imádta (5*) vagy utálta (1*) a játékot. Sikerült chat-elnem egy-két emberrel mindkét táborból, és úgy tűnik, hogy valóban a többi Rejtélyek Városa kaland esetében is elég hasonló a felállás: nyomtatott lapok és egysíkú feladatok bárminemű beépített jelek/emberek/helyszínek nélkül. Aki nem szerette a játékot annak többnyire ez volt a baja, illetve egyéb programok esetében (Rejtélyes Vacsora, Hotel Krimi) érkeztek olyan kritikák, hogy a helység volt túl meleg és kényelmetlen és/vagy a felszolgált vacsora volt nem megfelelő minőségű. Sokan vannak azonban, akiknek tetszett a játék, holott ők is csak a fénymásolt lapokat kapták, és azzal indultak neki felfedezni a környék szobrait vagy egyéb látnivalóit, és megszámolgatni vagy leolvasni amit éppen kell. Nem szeretem a lehúzós véleményeket, és szeretném ha érződne, hogy az enyém sem az! A maga nemében jó kis program ez, a hátérinformációk részletesen ki vannak dolgozva, és látszik, hogy alaposan bejárták a játék helyszínét.  Szóval én összességében úgy gondolom, hogy ennyit érdemes tudni, hogy ez nem egy luxus program, aki úgy gondolja, hogy elég neki néhány papír és a társaság aki magával visz, az nyugodtan belevághat. Aki viszont ennél többet szeretne, az inkább fizessen be egy drágább programra, ahol végig az az érzése lesz, hogy csak az ő kedvéért rejtettek el valamit Budapest valamely turisztikai pontján.

Profi kellékek, és csodás látvány a jutalma az agyfacsaró feladványokat megfejtő városi kincsvadászoknak

A Scavanger szabadulós cég nyárra nyitotta meg a Városi Kincsvadászat játékát, amely elmondásuk szerint nem csak a Budapest belvárosát felfedezni vágyú turisták, de például a szabadulószobába vágyó klausztrofóbiások körében is nagy népszerűségnek örvend. Meg tudom érteni a csapatok pozitív visszajelzéseit, ez valóban az a fajta játék, amit fentebb is említettem, hogy a belváros gyönyörű helyeit bejárva olyan kis apróságokra bukkanunk, amik csak a játék miatt vannak ott, és csak az veszi észre, aki részese ennek a titkos összeesküvésnek. A történet 1956 Budapestjén játszódik, de szerencsére mindenféle érzelmi- és/vagy politikai túlfűtöttségtől mentes: egy korabeli szerelmespár életébe tekinthetünk bele a főhősnő naplóján keresztül. Az események helyszíneit végig járva pedig végül megfejthetjük, hogy a pár milyen úton-módon menekült ki az országból a forradalmi eseményeket követően. Indulásként egy szövettáskát kapunk tele mindenféle kellékkel a távcsőtől kezdve, a tükrön át az UV lámpáig. Ebből már lehet látni, hogy nem mindennapi kincsvadászatra indulunk, és valóban sokat dob a játékélményen, hogy ennyire kézzelfogható kellékeink vannak – hátránya, hogy ezeket a kellékeket természetesen vissza kell juttatni a kiindulópontra, bár egyébként a játék nem ott ér véget, hanem egy nem messze található másik helyszínen. De ne szaladjunk ennyire előre… ez a mondat egyébként többször is ismétlődik a játék során útmutatónkul szolgáló naplóban, amelyben az ifjú hölgy (Eszter) szerelmes csapongásait olvasva gyakran kedvünk támad tovább lapozni, és megpróbálni már a következő feladaton agyalni; de ne tegyük, szépen sorban kell megoldani mindent, hogy a végére tényleg az utolsó részlet is a helyre kerüljön. Ez ami így leírva oly könnyen hangzik, valójában nem ilyen egyszerű, a feladatok elég komplexen épülnek egymásra, messze nem csak annyiról van szó, hogy egy adott helyen valamit megszámolunk vagy leolvassunk. A napló persze segítségünkre van, a gyönyörű rajzok is funkcióval bírnak, és jobban megnézve, minden kis részlet üzen nekünk valamit. Annyi biztos, hogy ha egyfajta logikával megoldunk valamit, akkor a következő feladathoz tuti, hogy valami más módszert kell alkalmaznunk. Sokszor persze a következő állomást ki lehet találni a pontos megfejtés nélkül is, főleg ha valaki ismeri a környéket, ilyenkor bátran haladhatunk tovább, ám amikor a végső megfejtés egy-egy betűjét kell az adott állomáson megtalálni, akkor érdemes még tovább agyalni, hiszen anélkül nem tárhatjuk fel a történet végét (hacsak nem kérünk telefonon segítséget). Itt, mint azt már sejteni lehet a történet adja a játék gerincét, nem fogunk új információkat megtudni azokról a helyekről amiket bejárunk, a városnézés csak abban az értelemben része a programnak, hogy tényleg nevezetes helyeken vezet végig az utunk, ahelyett, hogy egy zárt szobában oldanánk meg ilyen vagy ezekhez hasonló feladatokat. Én azt mondom érdemes kihasználni a jó időt, hogy szabadban kincsvadásszunk egy jó csapattal!

Ilyesmikkel találkozhatunk a Miratia játék közben

A Miratia ismét egy Alkalmazás, amely segítségével a nekünk szimpatikus kaland letöltését követően bármikor (időpont foglalás nélkül) nekivághatunk a városi kincsvadászatnak. Érdemes tudni, hogy itt egyáltalán nem az ismeret átadása a cél, a városnézés pusztán annyiból áll, hogy egy teljesen független történet végig játszása közben a városban sétálunk, és mindenféle szépet láthatunk. A játék alapvetően fizetős, de nem vérszomjas a társaság, teljesen reálisak az áraik (250 ún. Florin a normál 60-90 perces játékok darabja, 100 Florin-t vehetünk 1.490 Ft-ért, de pl. ha meghívunk barátokat azért kapunk 50 Florin-t). Miután letöltöttük az (ingyenes) applikációt, lehetőségünk van kipróbálni, hogy hogy is működik a dolog, ugyanis három kis rövid demo történet ingyenesen elérhető, és pont erre szolgál, hogy ismerkedjünk a dologgal, és kitaláljuk tetszik-e nekünk. Az első (legalábbis, amit első kipróbálásra ajánlanak) egy beltéri (értsd bárhol játszató, nem helyhez kötött) kaland, ami mindössze nyolc perces, és arra szolgál, hogy ellenőrizhessük minden funkció megfelelően működik-e a telefonunkon; no meg nemmellesleg mindeközben megmentünk egy cuki törpeűrmalacot – kis esti „kattintgatok párat”-nak pont jó volt. Ezen kívül a Mentsetek meg egy lelket és  Merénylet játék az, ami ingyen elérhető, az előbbi a Bazilika előtt indul, az utóbbi Óbudán a Graphisoft parkban. A két játék nagyon hasonló, mindkét esetben ugyanúgy egy elkövetendő gyilkosságot kell megakadályozni, és ugyanazzal a kódolt üzenettel indul, amiből megtudjuk a (leendő) elkövető személyazonosságát – amely természetesen mindkét esetben ugyanaz. Kis fejtegetős játékkal indul, kapunk instrukciót, hogy merre induljunk (mondjuk a helyszín nyilván más a két esetben, és némiképp másképp is hozzák a tudtunkra), aztán lehetőségünk nyílik kipróbálni a játék különböző funkcióit: a megfelelő ponton pottyan valami a Miratia hátizsákunkba, ami segít megoldani a feladatot, majd a fényképezés-t vagy a QR kód leolvasás-t kell használni, és már haladhatunk is tovább egyenesen a célállomásra. Ha elakadunk van beépített segítség, ez itt nem „help”, hanem „cheat”, és ennek megfelelően pénzbe (Florin-ba) kerül, de szintén nem tűnik lenyúlósnak, az első segítség ingyenes, a második játékban tőlem 10 Florin-t kért el a rendszer (úgy hogy alapból kapunk 50 Florin kezdőtőkét mikor a játékot letöltjük), ezért cserébe egy kis varázsiránytű kalauzol többé-kevésbé a következő állomás irányába. Összeségében nekem a demo játékok alapján ez is az aranyos kategória, túl azon, hogy szép a grafikája, és jók a plusz funkciók (hogy a hátizsákunkban vannak dolgok, meg tudunk fényképezni, jegyzetelni magában az applikáción belül), nem igazán nagyobb élmény, mint a Mistory, ami viszont ingyenes. De ha ott kifogyunk a történetekből és/vagy pont hogy nem vágyunk rá, hogy mindenféle városismereti információkhoz jussunk játék közben, akkor ez is egy jó alternatíva.

A BudaStep útinaplója szép és nevezetes helyekre kalauzol minket

Úgy alakult, hogy időrendben a legvégén próbáltuk ki a BudaStep Gellért hegyi pályáját (apró adalék, hogy előtte a cég egyik ingyenes vezetett sétájába is bepillantottam a Barabási villában). Ez is az a játék, amikor egy napló segítségével (de egyéb kellékek és/vagy telefonos applikáció nélkül) van lehetőségünk nevezetes helyeket végig járni, és ott információkat begyűjteni, ami közelebb visz egy rejtélyes gyilkosság megoldásához. Egy igényes kis papírzacskót kaptunk, benne egy szép színes fényeslapos naplóval, és már indulhatott is a kaland! Engem már rögtön az elején átlapozva a naplót elbűvölt a történet, tökéletesen bele tudtam élni magam az író emlékeibe, maximálisan hihetően és reálisan hatott minden, beleértve ebbe azt is, mikor rá kellett jönni egy feladat megoldására, akkor az sem csak egy ad hoc megoldás volt, hanem tökéletesen úgy volt tálalva, hogy a naplóíró csapongó gondolatait kövesse, és logikusan illeszkedjek az összképbe. A feladatok itt is csak arról szóltak, hogy a látottakat meg kellett nézni, és nem volt semmi olyan a pályán, ami csak a mi kedvünkért került volna oda, de ennek ellenére nagyon változatos volt, hogy mikor mit kellett keresni, és főleg, hogy a találtakkal mit kellett kezdeni. És bár valahol persze szereti az ember ha mindenféle kis kellékek vannak a kezében amivel ügyködnie kell, itt pedig az a végtelenül praktikus, hogy összesen csak egy kis füzetkénk van, semmi ami szétszóródhatna, elkallódhatna. Persze még élőbb lett volna a dolog, ha a naplóban leírtakat élő beépített emberek egészítik ki, és mi magunk kérdezzük ki őket a nyomozás során, de ez már csak az én egyéni ízlésem, mint írtam enélkül is tökéletesen beleélhetjük magunkat a kalandba. A BudaStep Budai nyomozása valamivel rövidebb, mint a másik két „prémium” városismereti kaland, az UrbanGO és a Scavenger Városi kincsvadászat, cserébe csak feleannyiba kerül, szóval aki nem egy 2-3 fős minél olcsóbb Rejtélyek Városára akar benevezni, annak pl. 4-5 fővel ideális lehet ez az igényesebb kiadású, de még mindig árban viszonylag elérhető BudaStep játék. Nagyobb csoportokban (6 fő vagy fölötte), már nem feltétlen ideális, de kis-közepes csapatoknak egy nagyon kellemes séta, ami közben figyelnünk kell a környezetet, és tornáztatnunk az agyunkat, hogy segíthessünk egy szimpatikus úriembernek, aki a történet kibontakozásával egyre közelebb kerül hozzánk.